Ami a turistakönyvekből kimarad...

Ha már szinte beleszédül a látogató az ókori és más egyéb történelmi látnivalók forgatagába és valami csendes kikapcsolódásra vágyik, annak a sziget közepén magasodó Thróodos-hegység Nemzeti Parkját javaslom. Geológiai, növény és állattani szempontból is különlegességekre bukkan, aki erre jár.

De, ha Lefkaraba vetődünk, ne hagyjuk ki a csipkekészítők utcáját! Az évszázadok óta méltán híres cérnacsodák ugyanis még Leonardo da Vincit is rabul ejtették, vásárolt is néhány darabot a Milánói székesegyház számára. A leheletfinom csipkék viszont annyira megihlették, hogy Utolsó vacsora című képére is egy lefkarai terítőt festett.

Cipruson nem is járt az, aki nem találkozott macskákkal és szamarakkal. Az pedig nem is tiszteletbeli ciprióta, aki nem szerez szamár jogosítványt. Mert hogy már erre is van lehetőség. Ehhez egy rövid "tanpályán" kell bebizonyítania a jelentkezőnek, képes megülni, mi több, irányítani a jószágot. A "jogsi" birtokában még egy utast is magunkkal vihetünk a kanyargós utakra.

Végül, de nem utolsó sorban, Aphrodité szigete a látnivalói mellett az itteniek barátságosságáról és vendégszeretetéről is híres. Ha pedig így áll a dolog, ne utasítsuk vissza, ha a helyiek különlegesen finom boraikkal, pálinkájukkal vagy kecskesajtjukkal kínálnak! Dőljünk hátra egy jó kis árnyékos helyen, keressük elő határidőnaplónkat és tűzzük ki a következő ciprusi nyaralásunk dátumát. Mert Ciprusból sosem elég.