Egy képzeletbeli Teneriféről szóló igen-nem totón szinte mindenre igent lehet mondani, amiért érdemes egyáltalán útra kelni.
Óceán körös-körül (mivelhogy sziget), egzotikus, fekete homokos strandok és természeti látványosságok: vulkán, sivatag és buja zöldek, megkapó városok, a mindenen nyomot hagyó spanyol kultúra, illatozó gyümölcsök, mennyei paellák a tengerparton, megfizethető árak, jó utak, felettébb barátságos emberek, és a tárt karokkal váró Jézus szobor. Ám akik a „mesterséges” szórakozástól sem idegenkednek, azokat várja a híres Loro Park egész állatseregével, a Siam Park óriáscsúszdáival, az isteni koktélokkal és sangriával csábító megannyi bár.
Már a reptéren kezdődik, nagyon kedvező autóbérlés, onnantól pedig suhanás a jó utakon, de hová is?
Régebben a sziget északi részén levő városok (Santa Cruz, Puerto de la Cruz) minden szempontból népszerűbbek voltak. A turisták idelátogatási kedve azonban egyre nőtt, így a sziget déli települései mára megszámlálhatatlan hotellel, aparthotellel, vendégházzal és forró tengerparti hangulattal várják őket.
Itt még a tengerpartozás sem pusztán egyszerű strandolás, hiszen a sziget vulkanikus eredete okán a plázsok nagyrésze fekete homokos, kivéve azt a néhányat, ahová a nyugat-afrikai partvidékről hoztak aranyszínű homokot, és az Atlanti-óceán tart óriáshullám-bemutatókat. Szóval, ha valaki pusztán a napimádás, fürdés, a parti éttermek és a bulik miatt választja Tenerifét, az többnyire vadliba üzemmódban délre vonul az üdülővárosok valamelyikébe (Adeje, Las Americas, stb.) Ám ha már ilyen hosszú repülőutat vállaltunk, keressük elő a felfedező énünket és ismerkedjünk meg Tenerifével, a spanyol szépasszonnyal!
Ha Tenerife nő lenne, a szoknyája annyi rétegből állna, hogy minimum a férjének kellene lenni, hogy mindet megismerjük. De ha csupán a hódolói vagyunk, egy rövidke kis viszony (értsd: egy egy-kéthetes nyaralás) alatt is fellebbenthetünk néhányat, hogy közelebb kerüljünk igéző bájaihoz. Némelyiket ő maga hajtja fel, de a legbelsőbbeket már csak akkor, ha térdre borultunk szépsége előtt.
Ha valaki persze rögtön a legbelsőt akarja, annak ára van! Aki saját maga szed az ízletes kaktuszgyümölcsből, a higopicóból, annak néhány, nagyon ragaszkodó, szöszszerű tövis biztosan marad a kezében. A piacokon és boltokban is kapható, de hol marad akkor az élmény! Az út mentén vödrös kivitelben vett narancsnak sincs párja, olyan édes és lédús, amilyet itthon nem lelni.
A sziget nyugati felén egy bűbájos városka, Vilaflor, a virágok városa vonz bennünket, megszámlálhatatlan virágoskertecske díszíti utcáit és egy egészen pompás rózsakert, tele nagyfejű, illatozó tearózsával. A környék néha egy kiégett alföldi legelőt idéz, de a város egy oázis, benne egy kisgyerekes szülő-mentő játszótérrel a templom mögött.
Érdemes a tériszonyunkat is leküzdenünk a Mascába, az elfelejtett faluba vezető úton (ahol egy busszal szembe találkozni a folyton kanyarban lévő úton kész adrenalinfröccs), ahova nem is oly rég még csak gyalog vagy szamárháton lehetett eljutni, mert a látvány mindenért bőségesen kárpótol, egészen az óceánig lelátunk. Már menet közben is akadnak kilátók, ahol a megtett útra letekintve, mintha csak egy térképre néznénk vissza.
Északon, Puerto de la Cruzban a Loro park szépségei után további kellemes sétát tehetünk a vízpart és a város között húzódó óriási kaktuszkertben, ahol apró gyíkocskák az idegenvezetők, bár tény, hogy ők nincsenek tekintettel a mi ember-tempónkra.
Az elsősorban növénytermesztő északon egy gyönggyel vastagon hímzett szoknyáját láthatjuk Tenerife úrhölgynek: La Orotavát. A kisvárost könnyű a szívünkbe zárni, annyi szépség lakik benne. Ilyen például a Casa de los Balkones, azaz az Erkélyek háza, ahol egykor kakasviadalra szánt kakasok szálltak meg. Ma az iparművészek és művészek alkotásainak áradó és burjánzó kiállítótere. E hely furcsa egyvelege a múlt valóságának és a jelen képzeletének.
Bár a város nem nagy, egy idő után biztosan megéhezünk a mászkálás közepette. Ha egyetlen helyen eszünk csak étteremben a szigeten, az legyen a Restaurant Sabor Canario. Ismét egy belső udvarba rejtett csodás világ, ahol él a múlt, összefonódva a jelennel. Gyönyörű ajándékbolt is tartozik hozzá, persze a kijáratnál, távozófélben, de valamiért ezt nem fogjuk bánni.
Egy hatalmas, teraszos szerkezetű udvarházat is könnyűszerrel felfedezhetünk, a Sociedad Liceo de Taorót, a helyi klubot. Kapui nyitva, így bárki besétálhat és körülnézhet a pompás kertbe rejtett medence, teniszpálya, játszótér, pihenősarkok és sétányok között. Az épületben étterem és különféle termek működnek1855 óta, felesküdve a kultúra, a sport, a szabadidő eltöltés és a hagyományok ápolására és továbbadására.
Még ezer dologról lehetne írni, de ami nem maradhat ki, az a Teide tűzhányó. 3718 méter magasságban tündököl a csúcsa, felvonóval és gyalogosan is meg lehet közelíteni. A levegő ritkás, szaladgálni nem fogunk, a látvány holdbéli. A felvonó fenti végállomásánál a világ legmagasabban levő telefonfülkéjéből szólhatunk haza: ne aggódj, anyu, szuper hely ez a Tenerife!