„Nincs rossz idő, csak nem megfelelő az öltözeted.” – tartja az ír közmondás. Nos, időben szólunk, hogy a kelták földjére készülőket ne érhesse meglepetés, legalábbis az időjárást illetően. Ám, aki valóban a tündérerődök, kísértetkastélyok, kerek tornyok, misztikus helyek és a Guiness otthonát választja úticéljául, annak nem lesz hiánya meglepetésekben és meleg fogadtatásban. Olyanok, mint mi: kicsit szentimentálisak és nagyon tudnak mulatni. Európa meséinek őrzői, az írek az év minden napján szívesen fogadják a magyar vendégeket.
Ahol még tőzeggel fűtenek; ahol olyan zöld a fű, hogy festeni sem lehetne élénkebbet; ahol estefelé a kocsmák megtelnek élettel: zenével, tánccal, vidám társasággal; ahol a kőkerítésekkel határolt udvarokban birkák és tehenek legelnek; ahol Szent Brigitta keresztje óvja a ház lakóit a rontástól és ahol az évnek szinte minden napján esik az eső: ez Írország. Édes, finom, életszagú vidéke Európának és kijelenthetem: aki egyszer odatéved, örökre szerelembe esik.
Visszaállítottam az órát még a repülőn. Egy órát nyerek az időből – gondoltam, amikor a B2SKY-nál a lányok figyelmeztettek rá. Győzködtek, hogy ne felejtsek elmenni kocsmába is és mindenképpen „scone”-t kérjek a reggelihez és ha lehet, Kerrygold-ot kenjek rá és jó, ha azonnal elárulom, hogy magyar vagyok, mert olyan lesz, mintha hazaérkeztem volna.
Engem egyelőre Joyce és Biddy Early kötött le. Az Ulysess és a Dublini emberek írójának szülőháza már szerepelt a „táncrendemben”, a Clare tartományból származó Biddy Early gyógyító, varázslatos erejéről szóló legenda a szigetország mesevilágával, kecsegtetett. A tündérekkel cimboráló tudós asszony figurája a boszorkányság vádját is kiállva ikonikus alakja lett az ír kultúrának – én pedig tovább ábrándoztam az Air Lingus járatán.
Sziklás és homokos partok varázslatos váltakozásával őrzi az óceán ezt a gyönyörű szigetet. Szeretem az útifilmeket, amit csak találtam Írországról, mindet láttam már. Nem egyszerű nyaralást terveztem, körbe akartam járni a szigetet, két hetem volt rá. Szerencsére, Írországban remek a vonatközlekedés, így nem volt nagy kompromisszum, hogy lemondtam a baloldali vezetésről.
Így aztán Donegaltól Corking kóstolgattam a sört, sétáltam az örökké vizes füvön és hol kísértetkastélyokban, hol tündérerődökben tátottam a szám. Azért az nagyon tetszett, hogy a kastélylátogatások köszöntőitala mellé mindenhol kijárt a You are welcome, My Lady! üdvözlés is. Meg lehet szokni a lovagiasságot, szinte percek alatt.
Ez a hely kiüríti a fejedből a lényegtelen, fárasztó hétköznapi gondolatokat és megtölt üdeséggel, életkedvvel. Belegyalogolhatsz az Atlanti-óceánba az Óriások útján, belekukucskálhatsz a kelta kézírásos emlékekbe a Trinity Collage Könyvtárában, elvesztődhetsz a dublini bolhapiacok forgatagában, a nap végén pedig átadhatod magad valamelyik helyi sörkülönlegesség élvezetének. Kedves emberek, gyönyörű helyek, finom ételek és történetekbe rejtett titkok mindenütt, a kocsmákat az ír népzene jellegzetes dallamai és táncai töltik meg élettel.
Hazafelé természetesen én is a kis zöld kobold társaságát választottam. Leprechaum, a kis tündér a szivárvány végén található, rejtőzködő figura, aki viszont szerencsét hoz a vele találkozóknak – feltéve, ha nem akarjuk rabul ejteni. Az én koboldom a könyvespolcra költözött, az Ulysses és Biddy Early históriája mellé és azóta is azt várja: mikor térünk vissza tündér-ősei földjére. Úgy érzem, hamarosan újra hívom a B2Sky-t.